Mit kell tudnunk az ÉFT-ről?
Az ÉFT /Érzelmi Felszabadítás Technika = Emotional Freedom Techniques/ alig néhány év alatt vált sikertörténetté a terápiás metódusok között. Napjainkban is folyamatosan változó és tökéletesedő, rendkívül gyors és effektív, mellékhatások nélküli módszer, mely az energiaáramlás helyreállítása révén teszi hatékonnyá az öngyógyítást. A terápia kidolgozásának eredeti célja az volt, hogy forradalmasítsa a pszichoterápiát, és hogy annak időtartamát a korábbiakban szükséges hónapokról, évekről, órákra, percekre csökkentse. Ennek kapcsán az érzelmi felszabadulás szinte mellékleleteként tapasztalták, hogy spontán testi gyógyulás, a fájdalmak és egyéb tünetek és zavarok csökkenése és megszűnése következett be.
Gary Craig a módszer kidolgozója és a mai napig folyamatosan fejlesztője 1997-ben az alábbiakban fogalmazta meg a terápia lényegét: „Az ÉFT fő célja, hogy segítsen elérni a lelki békét. Ha csökken a bennünk lévő harag, a félelem, a múlt traumáinak emléke, akkor testi betegségeink is kezdenek eltűnni és egyre több időt tölthetünk lelki békében. Ez bámulatos változásokat idéz elő bennünk, amely azután körülöttünk is mindent megváltoztat.”
A módszer sikere a korábban leírt egészség- betegség- és gyógyítás filozófiánkkal tökéletesen összhangba hozható, mert a terápia a betegségek mélyebb kiváltó okait célozza, amit a mai orvostudomány sajnos általában teljesen figyelmen kívül hagy. Sem az energia-rendszer, sem az érzelmi élet zavarait nem figyeli és nem veszi kórokként számításba, így hát nem csoda, hogy az ÉFT pont ott is sikert ér el, ahol a hagyományos orvostudomány szinte tehetetlen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy azt a felfogást támogatnánk, miszerint azt alternatív módszerek váltsák fel az orvosi tevékenységet, ez a mi felfogásunk szerint azt jelenti, hogy ezekkel a módszerekkel kiegészítve az orvosi munkát, sokkal gyorsabban, hatékonyabban és tartósabban vagyunk képesek emberek testi problémáin is segíteni. Ugyanakkor a pszichés problémák gyógyszeres kezelése az esetek döntő többségében jelentősen redukálható, lerövidíthető vagy kiváltható ezen módszerrel, ami a mellékhatások ismeretében igen jelentős előrelépést jelent. A hagyományos pszichoterápiák helyett viszont a kezelési idő számottevő lerövidítése teszi ezt a módszert sokkal vonzóbbá.
A gyökerek a hagyományos kínai orvosláshoz nyúlnak vissza. Évezredes múltjában leírták a szervezet energiavezetékeinek, a meridiánoknak a teljes hálózatát, és a fizikai test gyógyításával ellentétben az energiatest gyógyítását helyezték az előtérbe. Az ÉFT-gyógyítás alapállítása is az, hogy a negatív érzelmeinket a szervezet energiarendszerében létrejött zavar okozza. Egy a múltban bekövetkezett stresszhatás, testi vagy lelki trauma következtében energiaáramlási blokk alakul ki, ami a jelenben valamilyen negatív érzelem formájában nyilvánul meg. Ezt a negatív érzelmet felderítve és oldva az energiaáramlás megindulása révén a testi tünetek is megszűnnek, gyógyulnak. Ezért is beszélünk úgy a kezelésről, mint érzelmi akupunktúráról.
A módszer leírása:
A kezelés során bizonyos meridiánpontokat meghatározott rendszer szerint megérintünk, ütögetünk, azaz stimuláljuk őket, és ezzel egyúttal megindítjuk az energia áramlását.
Ezzel egy időben egy meghatározott érzelmi problémára koncentrálva, a negatív élményt összekapcsoljuk az adott áramlási blokkal, amit megszüntetve egyszerre hozzuk felszínre és oldjuk a pszichés zavart és gyógyítjuk a hozzá kapcsolódó testi elváltozást is. Többféle ismert technika létezik, mindegyik eredményes, a különbség a mélységben és a gyorsaságban van, de bizonyos technikákhoz már professzionalistás szükséges. A módszer testi panaszok esetén önkezelésre is alkalmas, és megfelelő gyakorlattal bárki eredményesen használhatja önmaga gyógyítására is.
Rendelőnkben nagy hangsúlyt fektetünk a testi problémák pszichés hátterének felderítésére és oldására. Mára már két ÉFT-terapeuta is segíti a munkánkat, amit lényegesen eredményesebbé tesz az a tény, hogy a működésüknek köszönhetően jelentősen kevesebb esetben szorulunk gyógyszeres vagy műtéti beavatkozásokra, és a problémák nem termelődnek újra más szinten, más szervekben sem.
Amennyiben Ön kíváncsi arra, hogy az ÉFT milyen eredményeket képes elérni gyógyszeres kezelés nélkül nőgyógyászati problémák megoldásában, kérem olvassa el Lados Éva 2013-ban az ebben a témakörben írt és elfogadott szakdolgozatának alábbi részletét.
Esetismertetések:
Igyekeztem olyan nem túl bonyolult és mondhatni időnként látványos eseteket kiválogatni, ahol könnyen érthetőek és jól demonstrálhatóak a testi panaszok és a lelki traumák közötti összefüggések, és amelyeknél egyértelmű eredményt hoztak a terápiás foglalkozások. Ezek az un. könnyű esetek a munkánkban, ahol az összefüggések nem annyira bonyolultak, nem többszereplősek és igencsak nem összetettek, amelyek esetében sajnos az eredmények sem annyira direktek, gyorsak és látványosak, sokkal több „szenvedést” okozva terapeutának és kliensnek egyaránt. Ezt azért teszem, mert ennek a dolgozatnak az a célja, hogy felhívja a figyelmet egy olyan lehetőségre, amelynek alkalmazása révén bonyolult műtéti beavatkozásokat és komoly gyógyszermellékhatásokat lehet elkerülni, esetenként sokkal hatékonyabban és a kiújulás veszélye nélkül lehet jobb eredményeket elérni, mint a napi rutin orvosi gyakorlatban. Nem célom a sikerek, félsikerek vagy kudarcok részletes elemzése, bár általánosságban ki fogok térni ezek lehetséges okainak ismertetésére is. Nem az a célom, hogy egyes eseteket részletesen elemezzek, hanem az, hogy néhány nem hosszadalmas, és csak a végeredményt ismertető eseten keresztül demonstráljam a különböző kórképek pszichés hátterének sokszínűségét, és azt, hogy mennyire nem rutinfeladat sem az okok megtalálása, sem az oldása.
Eseteink:
1. 27 éves nő, akit sok éve különböző módszerekkel kezeltek, nagyjából sikertelenül. Panasza az volt, hogy a menzeszei igen ritkák, elviselhetetlenül görcsösek, a menzesz első két napjában szinte mozgás- és munkaképtelen. A terápia során elmondja, hogy képtelen szeretni önmagát, és mivel magát szerethetetlennek tartja, a nőiségével sem tud megbékélni. A problémák hátterében az Édesanyja viselkedése volt felderíthető, aki 1 éves korában magára hagyta, amit ő szerethetetlenségnek élt meg. Ez az élmény fájdalomfüggőséget alakított ki nála, és mindig létrehoz magának valamilyen fizikai vagy lelki fájdalmat, hogy büntesse magát a szerethetetlenségéért. El sem tudta képzelni az életét fájdalom nélkül.
Jellemző volt rá, hogy komoran vagy kínmosollyal az arcán jött hozzám, az elmondott érzések és traumák és az arcán lévő reakciók nem voltak összhangban egymással. Azt is elmondta, hogy évek óta nem tud sírni. Miután Édesanyja elhagyta őket, Édesapja új kapcsolatot alakított ki. Édesapját és az élettársát folyamatosan ellene hangoltnak érezte, érzelmi kötődést igazából senkivel sem tudott kialakítani, biztonságot senki mellett nem érzett. Édesapja folyamatosan kritizálta őt, aminek az lett az eredménye, hogy 18 évesen elköltözött otthonról. El volt keseredve, mert nem voltak sikerélményei, otthon állandó veszekedésekben volt része, nem voltak barátai, párkapcsolata egyáltalán nem alakult ki, úgy érezte, hogy ennél az állapotnál minden jobb, ki akarta próbálni magát. Menzeszei nemcsak görcsösek voltak, hanem rendszertelenekké is váltak. Örökké fájdalmakkal küzdött, azok az élete részeivé váltak. A terápia során elmondásából kiderült, hogy Apja sosem állt ki magáért vagy érte, inkább választott egy túl határozott társat, akiben a férfias tulajdonságok domináltak, ő hordta a kalapot a családban, mögé az Apja is be tudott bújni és együtt szidták Őt. Látta az Apjánál ezt a mintát, sokszor hallotta még otthon azt is, hogy az élettársa és az apai nagymama, aki szintén velük lakott, kritizálják az Apját, és az Apja soha nem állt ki magáért, csak némán tűrte a kritikát. Ezzel a hitrendszerrel és mintákkal indult neki az életnek. Elmondása szerint a munkahelyén folyamatosan abból voltak konfliktusai, hogy kiállhatott volna magáért, de soha nem tette, inkább tűrte a minősítést, a kritikákat, kínmosollyal az arcán. A félelem erősebb volt benne a fájdalomnál és a dühnél, hogy mit fognak szólni, ha megszólal, elveszítheti az állását vagy rosszabb pozícióba kerülhet. Volt egy időszak, amikor létszámleépítés miatt elbocsátották az állásából, ez a rossz élmény megerősítette benne azt a hitet, hogy jobb, ha nem áll ki magáért, így biztonságosabb. Fizikai tünetként elmondta, hogy kiskora óta rendszeresen fáj a feje és a jobb válla, de rendszeresen vannak egyéb testtájakon is, elsősorban a hasában fájdalmai. Amikor gyerekkori emlékekről kérdeztem, azt mondta, hogy szinte semmilyen gyerekkori emléke és élménye nincs, illetve nem emlékszik rá, csak a kamaszkorából tudott emlékeket hozni. Ebből az alaphelyzetből indultunk. Kezdtük azokkal az élményekkel, amelyekre emlékezett, felnőtt és kamaszkorából. A terápia során, mintegy mellékhatásként, először erősödtek a fizikai tünetek, vállfájdalom, hasgörcs, gyomorgörcs, mellkasi fájdalom, aztán ahogy sikerült átkeretezni a történetet és elengedni a testérzeteket, úgy oldódott a félelme is, a mosoly néhány alkalom után eltűnt az arcáról és az aktuális érzései és az arcán látható jelek és érzések kezdtek összhangba kerülni egymással. Egy alkalommal olyan történetet hozott, ahol erős dühöt élt meg egy munkahelyi szituációban, ezt erős testérzet és sírás is kísérte, aminek hatására előjöttek a gyerekkori emlékek, és az álmaira is vissza tudott már emlékezni. Tevékenységemmel folyamatosan az a hitet erősítettem benne, hogy szerethető, hogy megengedheti magának, hogy kiálljon magáért, felelősséget vállaljon a szavaiért és beleálljon az erejébe, és ettől sem önmaga sem mások számára nem válik szerethetetlenné. A feladatot megoldottuk, most már szerethetőnek tartja Magát és a sorsa irányítását a saját kezébe vette. A rendszertelen menstruáció rendbetétele érdekében fizikai segítségként elküldtük akupunktúrára, ami Premens gyógynövény-tabletta szedésével kombinálva néhány alkalom után meghozta az eredményt és rendesen megjött, illetve később teljesen rendeződött a ciklusa. A terápia eredményeként képessé vált arra, hogy önmagát teljes értékű embernek lássa, aminek következtében nyitottá vált a párkapcsolatra, egyensúlyba került önmagával. Abban maradtunk, hogy az utánkövetés érdekében egyelőre kéthavonként egyszer találkozunk.
2. 30 éves nő rendszertelen és ritka menzesszel, a peteérés teljes hiányával. Évekig szedettek vele fogamzásgátlót, mely lényegében eredménytelen volt, a gyógyszer elhagyását követően panaszai kiújultak. Terápiája során kiderült, hogy az Édesapja fiúnak várta őt, melynek következtében Ő egész életében úgy érezte, hogy nincs választása, hiába született nőnek, ha meg szeretne felelni az Édesapjának, akkor neki fiúszerepet kell vállalnia. 12 éves korában az Apja két alkalommal is azt mondta Neki, hogy Ő szép, amit el is hitt és nagyon jólesett Neki, a későbbiekben azonban a fiúktól egészen más visszajelzéseket kapott. Megszégyenülve, sértve érezte magát, legyőzték benne a NŐIESSÉGET. A szexuális életét blokkolta, innentől képtelen volt önmagát adni, képtelen volt megélni az ÉN VAGYOK szintjét. A terápia során a sértettsége oldásra került, fokozatosan belehelyeződött abba az érzésbe, ami az egyenrangúságot jelentette önmagával és a nemiségével. Sikerült ráhangolni Őt a női ciklusára, mára rendszeres menzeszei vannak, fél éve párkapcsolatban él. Csak a rutin nőgyógyászati kontrollokon látjuk panaszmentesen.
3. 30 éves nő rendszertelen és ritka menzeszekkel, a peteérés és az orgazmus hiányával. Betegesen fél a terhességtől, ezért ennek ellenére nagyon ritka nemi aktusai során többféle módon is védekezik egyszerre. Óvszer és hüvelygolyó használata mellett a közösülés megszakítását követeli meg a partnerétől, akivel az aktust követően azonnal ellenőrizteti a gumi épségét. A viselkedése és a panaszai hátterében a szülők elviselhetetlenül rossz házassága volt felderíthető. A folyamatos veszekedések során az Anya sohasem volt képes kiállni sem az Önmaga, sem a gyermekei érdekében, mindenről lemondott. Ezt a mintát vitte tovább a betegünk is, aki inkább lemondott a nőiességéről, csak ilyen helyzetbe ne kerülhessen sohasem. A terápia eredményes volt, rendszeres menzeszei vannak 7 hónapja, és párkapcsolati kísérletei is voltak. Jelenlegi Párjával a lelki összhang úgy tűnik megszületett, ennek megfelelően már ez szexuális téren is kialakulóban van. Még nem eresztettem el a kezét.
4. 23 éves nő, aki lényegében képtelen a nemi életre, mert a hüvelyébe eddig egyetlen partnere sem tudott vagy behatolni, vagy ha ezt sikerült, akkor elviselhetetlennek érzett fájdalmak miatt abba kellett hagynia az aktust. Korábbi nőgyógyászati vizsgálat során durván bántak vele, lényegében komolytalanul kezelték, és közölték, hogy ne hisztizzen, és hogy aktus előtt igyon elég alkoholt ahhoz, hogy ne kerüljön hasonló helyzetbe. Tény és való, hogy a rendelőnkben megfelelő verbális előkészítés után normál eszközökkel is jól vizsgálható volt a legcsekélyebb fájdalomérzés nélkül. A nőgyógyászati problémák mellett elmondásából kiderült, hogy refluxa és epeköve is van, folyamatosan puffad, melyek közül a reflux még az orvostudomány által is egyértelműen elfogadott pszichoszomatikus megbetegedés. A terápia során az igen rövid időn belül kiderült, hogy szinte mindenben blokkolja az elfogadást és a befogadást, amit azonban nem tudatosan tesz, sőt zavarja is Őt. A probléma hétterében kiderült, hogy Ő egy nem tervezett és nem várt terhességből származik, és hogy az Édesanyja már a magzati léte óta képtelen elfogadni Őt. Abban a korban fixálódott benne a minden bizonytalan, a szűk a mozgástér-érzés, a megoldás számára a minden iránti közömbösség, lehetőleg nem felvállalni a döntések felelősségét. Az Édesanyja iránt erős dühöt, gyűlöletet, kirekesztettség-érzést él meg, évek óta nem beszélnek egymással, mert kiabálás és vádaskodás történt minden alkalommal, amiből mindkettőjüknek elege lett, ezért inkább nem tartják a kapcsolatot.
A foglalkozások során minden alkalommal hozzátette az általa elmondottakhoz, hogy inkább nem is akar gyereket, mert nagyon nem akar az anyjára hasonlítani és fél, hogy a gyereke is örökli a rossz mintát.
Ebből a teljes elzárkózásból indultunk, először nem volt hajlandó szembenézni azzal a ténnyel, hogy az anyjának lehetnek jó tulajdonságai is, támadó viselkedésében elhárító mechanizmusként a folyamatos vádaskodás, panaszkodás, projekció váltakoztak. Olyan szinten el volt keseredve, hogy képtelen volt egy távolabbi perspektívából rálátni a helyzetre, néhány alkalommal szinte végig ventilált, amiből egyértelművé vált, hogy csak arra volt szüksége, hogy valaki meghallgassa és oldja a feszültségét. Semmilyen nyitottság nem volt még benne arra, hogy megnézzük a családi dinamikát vagy azt, hogy ő milyen mintákat hozott otthonról és az életét milyen mértékben befolyásolják a családi hitrendszerek. Amikor kezdett megnyugodni, intenzíven törtek fel a gyerekkori emlékek, erőteljes álmai voltak és már hajlandó volt arra, hogy az életében történt eseményeket a saját felelősségvállalásának is tulajdonítsa. Elkezdhettünk a hitrendszerekkel dolgozni, rengeteg fájó emléket engedett el, átkereteztük az életében történt eseményeket, érzéseket. Egyik alkalommal úgy érkezett, hogy már felmerült benne, ő miben hibás és hatalmas zokogás közepette először mondta azt, hogy hiányzik az édesanyja. Meghozta azt a döntést, hogy felveszi a kapcsolatot vele, ezért először levelet írt neki, majd meglátogatta. Járulékos, de ugyanakkor a problémakörhöz jól kapcsolódó tünetként megemlíteném, hogy jelentkezésekor a betegnek egy héten maximum 2 alkalommal volt igen nehéz széklete. A szűk keresztmetszet, a szorítás, a befogadás és az elengedés képtelensége, a rugalmatlan elzárkózás oldása volt a feladat, melyet sikeresen megoldottunk és melynek során a rugalmasságot és a tágulékonyságot kellett a tudatába beépíteni a rögeszmés gondolatok eltávolításával egyidőben azzal, hogy fokozatosan egyre tágabb keresztmetszeteket építettünk a fókuszába. 4 hónapos kezelés után ma panaszmentes, naponta van normális széklete, rendszeres nemi életet él és gyermeket tervez. Úgy engedtem el, hogy megnyugodott, megértette az életében történt eseményeket és felelősséget vállalt az életéért. Abban maradtunk, hogy kéthavonként egyszer találkozunk, hogy meglegyen az utánkövetés és ne engedjem el teljesen a kezét.
5. 37 éves beteg diagnosztizált endometriózissal. Két műtét után harmadszori kiújulás után került hozzánk. A terápia során kiderült, hogy az Édesanyja 2 éves korában elhagyta, az Édesapja nevelte fel, aki soha többet nem létesített tartós kapcsolatot, tehát női energia, anyai minta nélkül nőtt fel, a személyiségét semmi sem terelte a nőiesség irányába. Külső megfigyelései ugyan voltak, de azok nagy része is negatív tapasztalás volt, ezért a női ciklusát képtelen volt konfliktusok nélkül megélni, a nőiességét és a termékenységét blokkolta, mert nem szeretett volna hasonló szituációt egy gyermek számára létrehozni. Ugyanakkor a megfigyeléses tapasztalatai alapján a menzeszt, a vérzést az életerő csökkenését okozó tényezőként könyvelte el, ami egy nő számára a férfiakkal szemben hátrányként jelentkezik, és ennek a vérnek az elfolyását tudat alatt gátolni akarta azzal, hogy az nem kifelé ürül, hanem a szervezetében megmarad. A terápia a nő felépítéséről, a női, anyai funkciók és érzések kiépítéséről és megélésének a szükségességéről szól. Jelenleg a testi tünetek regressziójánál tartunk, panaszmentes, menstruál, teljesértékű embernek tartja magát a női szerepében is. Terápiája nem befejezett, de már nincs betegségtudata.
6. 32 éves nő meddőségi panaszokkal. 5 éve próbálkoztak, számtalan kivizsgálás során semmiféle testi eltérést nem sikerült kimutatni sem Nála, sem a Férjénél. Közel állt az öngyilkossághoz, mert nem lehet gyereke. A terápiája során derült ki, hogy Édesanyja 1 éves korában valamiféle a terhesség alatt kezdődő betegségben meghalt, és Őt és a Nővérét az Édesapjuk nevelte fel egyedül. Tudat alatt folyamatosan attól félt, hogy az Édesanyja rejtélyes, azóta sem definiált betegsége a terhessége alatt Nála is manifesztálódik, és Ő is Magára fogja hagyni a gyermekét, ezért a beágyazódás szintjén blokkolta a terhességét. Oldás után szinte azonnal teherbe esett, boldog édesanya, a következő gyermekét tervezi.
7. 36 éves vezető beosztású értelmiségi nő meddőségi panaszokkal. A kivizsgálás sem Nála, sem a Férjénél nem tudott eltérést kimutatni. 13 évig szedett fogamzásgátló tablettákat (és emellett még vagy két másik módszerrel is védekezett folyamatosan!) és eközben folyamatosan szinte betegesen rettegett a terhességtől, mert minden korban volt valamiféle olyan nagyon nyomós ok, ami miatt „tragédia” lett volna számára a terhesség, melynek megszakíttatása viszont vallási okokból elképzelhetetlen lett volna a számára. Abbahagyta a tabletta szedését, és ugyanolyan erőbedobással, amivel eddig a terhesség ellen küzdött, minden eszközt megragadott, hogy gyermeket szüljön, mert most „ennek jött el az ideje”. Erőszakosan, időt és pénzt nem kímélve próbált célra törni, ahogy ezt a munkájában megszokta, és képtelen volt elviselni, hogy a projekt eredménytelen. A 13 éven keresztül a tudat alattinak kiadott parancsot, hogy a teherbeesés bármi áron megakadályozandó, mert annak tragikus következményei lennének, ugyanis a jelenlegi ellentétes paranccsal nem tudta felülírni. A nőiséggel és az anyasággal kapcsolatos értékrend kialakítása, és baba létrehozásának és nevelésének nem aktuális feladatként való megélése volt a terápia célja, amit sikerrel oldottam meg, jelenleg 31 hetes terhes, aki az anyaságot már hivatásként, és nem aktuális „foglalkozásként”, feladatként éli meg.
8. Nem csak általam kezelt 36 éves nőbetegünk, akinek esete érdekessége folytán azonban mégis ide kívánkozik, miután a kezelése és a folyamatos ellenőrzése kezdetektől az intézményünk, illetve a jogelődjének a feladata volt, és az utánkísérésben én is aktívan részt veszek. Élete során 4 alkalommal indult el a méhnyakában aktív rákos folyamat, melyet szerencsére mind a négy esetben egy preventív műtéttel sikerült még nulla stádiumban visszaszorítani. Anamnézise egyértelmű: 17 éves korában cserediákként, külföldön, szűzen egy nyilvános, de mégis félreeső helyen, ahol meglehetősen kihívóan öltözködve autóbuszra várakozott, egy ismeretlen fiú megerőszakolta, mely aktus terhességet eredményezett. A terhességet a Család mélyen vallásos beállítottsága ellenére megszakíttatták. Jónéhány évvel később házasságot kötött, boldogan éltek, szült két szép gyermeket, és akkor elkezdődött a kálváriája. Évente, kétévente új rákos megbetegedése alakult ki (a daganat minden esetben teljesen az épben kimetszve került eltávolításra, tehát egyértelműen új fókuszban, új daganat keletkezéséről volt szó), melynek megoldásaként már a második alkalomtól kezdve felmerült a méheltávolítás lehetősége, és amit Ő akkor számunkra furcsa és szokatlan módon nem ellenzett. A végső megoldás helyett elfogadta a megajánlott pszichoterápiát, melynek során kiderült, hogy az említett esemény óta bűntudat gyötörte a kvázi kihívó magatartása miatt, aminek következményeként onnantól kezdve folyamatosan tisztátalannak érezte Magát, és nem tudta felmenteni Magát a gyermekgyilkosság vádja alól sem, ezért úgy érezte, hogy nem érdemli meg, hogy méhe legyen, és lehetősége legyen további terhességre. Kezdettől fogva sok gyerekre és nagy családra vágyott, de úgy érezte, hogy emiatt az eset miatt bűnhődnie kell. A terápia eredményeként 7 éve panasz- és tünetmentes, és bár technikai okok miatt császármetszéssel, de még egy egészséges gyermeknek adott életet. A folyamatos szűrés azóta még a hámnyugtalanság gyanúját sem veti fel.
9. 60 éves nő, aki több mint 10 éve küzdött hőhullámokkal, amik csak hormonkezeléssel voltak egyensúlyban tarthatók. Orvos lévén folyamatosan aggodalmaskodott a gyógyszerek lehetséges mellékhatásai miatt, ezért viszonylag gyakran próbálkozott a terápia felfüggesztésével, ami eredményt nem hozott, sőt az állapota romlott is, ezért minden alkalommal visszatért a hormonpótláshoz. Miután igen szokatlan jelenség ebben a korban az ilyen makacs szubjektív panaszok előfordulása, ezért megajánlottuk Neki is a pszichoterápiát, melynek során rövid idő alatt kiderült, hogy a probléma gyökere az óvodáskorában rejtőzik, amikor is a vezető óvónő megszégyenítette Őt. Ennek kapcsán érzett először hasonló hőhullámot, ami végigkísérte az életét, és amire még Édesanyja méhnyakrákban való elhalálozása kapcsán kialakult rákfélelmei rá is erősítettek. A terápiás ciklus befejeztével panasz- és gyógyszermentes. A módszer alkalmazását mostanra el is sajátította, és gyermekneurológusként Ő is gyógyít vele.
10. 35 éves nő meddőségi problémákkal. A kivizsgálás során kiderült, hogy nemcsak az Ő, hanem a Férje megtermékenyítő-képességének csökkenése is akadályozza a teherbeesést. A Férj spermiogenezise, mint a terápiában kiderült, azért lehet gátolt, mert az öngyilkos Édesapját gyermekként Ő vágta le a kötélről, és erős félelmei vannak önmagával és a gyermekvállalással kapcsolatban. Hogy nem lelkesedik a gyermekvállalásért, azt az asszonynak nyíltan meg is mondta, aki ezt csak részben volt képes feldolgozni, és ez a szituáció komoly konfliktusokhoz is vezetett közöttük, amit a segítségünkkel részben sikerült is feloldani, és miután elengedte ezt a helyzetet, peteérése is lett. A Férj azonban elszabotálta a további kezelését, így nem derülhetett ki, hogy a terápia mennyire volt eredményes Nála, így mesterséges megtermékenyítés történt idegen spermával. Az Asszony két alkalommal simán teherbe is esett, de mindkét alkalommal a 10-12. terhességi héten elvetélt. Ez Őt erősen megviselte, ezért tovább folytattuk a pszichoterápiáját, melynek során kiderült, hogy miután egy vidéki kisvárosban lakik, igen erős félelmi reakciók zajlottak benne, hogy a mesterségesen fogant gyermek nem fog senkire sem hasonlítani, és így fény fog derülni a nagy titokra, ezért tudat alatt most a magzat fejlődését blokkolta. Terápiája megtörtént, a helyzetet most már képes minden szempontból elfogadni, peteérése spontán van, a mesterséges megtermékenyítés folyamatban, a Férj továbbra is sajnos passzív ellenállásban.
11. 32 éves első látásra bombázó, nőies alkatú, széparcú nő, folyamatosan újratermelt és az utóbbi időben progrediáló méhnyaki rákmegelőző állapotokkal. A terápia kibontotta, hogy az Édesanyjával való rossz kapcsolata erősen blokkolja a nőiességét, fél nőnek lenni, mert akkor olyanná válhat, mint az Édesanyja, akivel „beszélni sem akarok”. Csak olyan férfiakat vonz az életébe, akik valamilyen módon csökkentértékűek férfiként /az előző Párjával nem volt szex közöttük, a jelenlegi hererákos, egyelőre nem lehet gyereke/, akik mellett kvázi, a fellépésében, mint férfi jelenhet meg. Az attitűdje „csak magamra számíthatok”, ezért minden problémát igyekszik Ő megoldani, minden olyan feladatot is, amit más Családban a férfi old meg, Ő vállalja magára. Nincs semmiféle homoszexuális elfojtása, nem vonzódik a nőkhöz, egyszerűen fél attól, hogy Ő is olyan nő lenne, mint az Édesanyja, ezért a keménységével lelki szinten gátolja a hangsúlyozottan meglevő nőiségét. A terápia eredményeképpen a rákmegelőző állapot visszafejlődött, jelenleg szoros kontroll mellett tünetmentes.
12. 26 éves lány visszatérő endometriotikus cystákkal, két hasi műtéten túl, folyamatos alhasi panaszokkal, rendetlen, ciklust nem tartó vérzésekkel. Az első műtét sikertelennek bizonyult, a ciszta visszanőtt. A második alkalommal kivették a jobb petefészkét a ciszta miatt. Élettörténetéből kiderül, hogy bármit is csinált eddig, mindig magányosnak érezte magát, sosem találta a helyét, nem tudott az emberekhez kapcsolódni. Nem köt könnyen barátságot, mindig egyedül érzi magát. Magányos farkasnak látja magát, van három diplomája és még mindig nem tudja, mit akar az életben. Vágyik arra, hogy megtalálja az igazi küldetését, a jelenlegi munkahelyén nem érzi jól magát, úgy érzi, nem tud kiteljesedni. Már sok nagy horderejű és fontos dolgot csinált, ami miatt érezhetne elégedettséget, sikerélményt, mégis csak percekig érez valamiféle jó érzést, utána új dologba fog, mintha kényszerből hajtaná valami és a jó érzés helyett görcsösséget él meg a feladat elvégzése során. Bármibe fog, szakértővé válik benne, olyannyira, hogy a saját betegsége kapcsán is, egy idő után szinte jobban értett hozzá, mint aki kezelte. Azt mondja magáról: ”Jól is érezhetném magam, mégsem vagyok elégedett.” Az élethez, emberekhez való viszonya az, hogy „nekem semmi sem sikerül”, állandó elégedetlenségérzése van. Fél hinni magában, az adott dolog sikerében, úgy azonosítja magát, hogy ő egy „reménytelen eset”. Rengeteget agyal, nem tud lazítani, nem engedi meg magának a pihenést. Elmondásából kiderül, hogy fiúnak várták, a barátai is fiúk, jobban érzi magát velük. A terápia során kiderült, hogy az Édesanyja kislánykorában elhagyta a családot, és ezt az Apa úgy kommunikálta a gyerek felé, hogy „anya azért ment el, mert Te nem voltál jó kislány”. Apja erőszakos akarnok, aki nagyon kritikus és akinek képtelenség megfelelni. Óvodás korában félt a közösségben maradni és attól is, hogy otthagyják. Iskolás korában szorongó gyerek volt, 2 évig dadogott, félt az ismeretlen helyzetektől. Felnőttként párkapcsolatban él, Férjével jó a viszonyuk. Gyereket terveznek, ami eddig sikertelen volt, mert ő „reménytelen eset”. Úgy érzi, nem elég jó, tele van kisebbségi érzésekkel. Ha felmerül az életében egy probléma, azt nem tudja elengedni, addig agyal rajta, amíg meg nem oldja. Hajlamos arra, hogy a gyerekvállalást is egy feladatnak fogja fel. A terápia kezdetekor erős szkepticizmus, bizonytalanság és bizalmatlanság jellemezte, a módszerben és önmagában sem hitt. Először a szülői mintákon dolgoztunk és egyik alkalommal kiderült, hogy volt egy elveszett fiú ikertestvére, aki miatt erős bűntudatot él meg, hogy miért ő maradt életben, elvette a helyet, életet, teret a másiktól. Erről egy darabig nem is volt hajlandó beszélni, csak kerülgette a témát, egy idő után már feloldódott és ő javasolta, hogy fogjunk ehhez is hozzá. Elmondása szerint, amikor a cisztát operálták, az akkori orvosa azt mondta, hogy ez lehet az elveszett iker lenyomata, azt azonban már elfelejtette elmondani az orvos, hogy a szövettani diagnózis nem dermoid, hanem endometriózis volt. Elkezdtünk dolgozni az elveszett iker okozta sérülések oldásán, a bűntudaton, azon, hogy kettő helyett dolgozik, az állandó magányosság érzésen, az önmagával való elégedetlenségen, kritikusságon. Elengedte önmaga hibáztatását, megbocsátott magának és beintegrálta az életébe az ikertestvérével kapcsolatos érzéseket. Ennek hatására elmondása szerint már nem érzi azt az űrt a külvilág és önmaga között, oldódott a magányosság érzés, tud kapcsolódni. Folyamatosan oldódott benne a bizonytalanság és bizalmatlanság, a ciklusai ennek hatására beálltak, már képes arra, hogy elfogadja magát nőként és feloldódott benne a reménytelenség érzés. Folyamatosan vizualizációs gyakorlatokkal is dolgoztunk, két alkalom között is naponta végezte ezeket a gyakorlatokat, ami a rendszeres menzeszre, normális ciklusra, peteérésre koncentrálódott. Jelenleg kiegyensúlyozott, egyensúlyban van, utánkövetésként kéthavonta találkozunk.
13. 50 éves üzletasszony. Igen nőies nő, aki külföldön él, ahol folyamatos, erős, szinte csillapíthatatlan vérzései miatt már többször méhkaparást végeztek, és végső megoldásként el akarták távolítani a méhét. Életében már többször volt látszólag kilátástalan helyzetben, párkapcsolataiban a férfiak mind kihasználták. Volt férje megcsalta, otthagyta, megalázta, trükkös módon vitte azt az egész vagyont, amit jelentős részben az asszony hozott össze. Talpraállt, de jelenleg is eltartott egy partnert, rajta kívül az egész családja (fia, menye) rajta élősködött. Ezt úgy fogalmazta meg, hogy „mindenki az én véremet szívja”. Mi történt? Ömlött a vére. Egyhónapos igen intenzív terápiát követően 1 éve panaszmentes, egyensúlya helyrebillent, rendet teremtett maga körül, és jelenleg ugyan egyedül él, de a családja dolgozik és önfenntartóvá vált.
14. 29 éves nő, hónapok óta menzesz nélkül, ami gyógyszerre sem rendeződött tökéletesen. Két közeli női hozzátartozója volt az életében, az Édesanyja az Ő 20 éves korában meghalt, így elvesztette a biztonságát. Nővére az Ő gyermekkora óta súlyos beteg, a terápiára való jelentkezésekor élet és halál között volt, így Ő teljesen magára maradottnak érezte magát. Egész eddigi életében minden ember folyamatosan a testvérével foglalkozott, ő háttérbe szorítottnak érezte Magát. Partnerkapcsolatának felbomlása során nőiességében is sérült, blokkolta a menzeszét, semmi értelmét nem látta az életének, de a női létének sem.
A terápia úgy kezdődött, hogy folyamatosan ócsárolta magát, ő nem elég jó semmiben, nem érdemli meg a boldogságot, a partnerkapcsolatot, az életet. Szinte semmilyen gyermekkori történetre nem emlékezett, minden emléke kamaszkorára tehető. Folyamatosan szorongott, nehéz légzése és bezártság-érzete volt. Erős bűntudat gyötörte, hogy nem tud megfelelni semmilyen elvárásnak, minden gondolata akörül forgott, hogy mit rontott el, és állandóan elnézést kért mindenért. Szinte alig nézett a szemembe és akadozva, vontatottan beszélt. Elmondása szerint nincsenek barátai, úgy érzi, senkihez nem tud kapcsolódni, mintha mindenben teljesen más lenne, mint a többi ember. „Lógok a levegőben…” ezt mondta sokszor. Állandóan otthon ült, nem is vágyott az ismerkedésre. Elmondása szerint édesanyja halálakor nem engedhette el magát, mindent ő intézett, fel kellett nőnie a feladathoz. Nem volt módja és ideje, tere arra, hogy megsirassa és meggyászolja az édesanyját, és ezeket a könnyeket azóta sem tudta még megengedni magának. Folyamatosan kínmosollyal mosolygott. A történések, amiről beszélt és az arcán lévő érzések azonban nem voltak összhangban egymással. Sok pozitív visszajelzést és megerősítést adtam neki. Kezdtük a jelenben lévő történetekkel, ami kevésbé volt fájdalmas a számára. Egyre jobban belelendült, örült, hogy beszélhet magáról, értékelte a kapott figyelmet, és hétről hétre jobban kinyílt. Aztán jött az áttörés és előjöttek a gyerekkori emlékek. Közben fokozatosan rájött, hogy mennyi jó dolog is történt vele és az egyik ülés alatt kitört belőle a zokogás az édesanyja halála miatt. Ezzel együtt eltűnt a nehézlégzés és a kínmosoly is. Folyamatosan dolgoztunk a gyerekkori emlékeken, rengeteg fájdalmat elengedett, már emlékezett az álmaira, és reális képe alakult ki magáról. A terápia ideje alatt vérezni kezdett, 4 hónapja rendszeres vérzései vannak.
15. 42 éves nő nagy myomával, alhasi fájdalmakkal, igen erős vérzésekkel. Méheltávolítást javasoltak, melyet nem fogad el. Egyértelműen nagy, kb. 24 hetesnek megfelelő nagyságú izomdaganata volt. A kórelőzményében 2 megszakított terhességet és azóta is igen erős lelkifurdalást (”gyilkos vagyok”) követően 1 spontán vetélés, elromlott házasság, partnerkapcsolat nélküli állapot, gyermekvállalás szempontjából kiúttalannak tűnő, céltalan életszituáció. Klasszikus kórkép, melyben a myoma a meg nem született gyermeket szimbolizálja. A terápia megkezdése óta a myoma nagysága feleződött, szubjektív panaszai teljesen megszűntek. Új célokat tűzött ki, a gyermektelenséggel megbékélt. Még nem eresztettem el a kezét.